”Nekem ne mondja meg senki, hogy mit csináljak! Majd én eldöntöm!”

Mostanában több olyan emberrel találkoztam, akik nem hajlandók a párjuk kedvéért változtatni a viselkedésükön. Ők azok, akik folyamatosan félreértik az önmegvalósítás és a párkapcsolat közötti összefüggést. “Ilyen vagyok, amikor megismertél akkor is ilyen voltam, nem csaptalak be!”


… és egyre kevesebb olyan párral találkozom, akik a partnerükért  képesek lennének lemondani a számukra fontosnak tűnő dolgokról. Sőt, egyre kevesebben ismerik azt a szót, hogy alázat. Az alázat nem a meghunyászkodás, behódolás, hanem az, amikor meghallom amit a párom mond és ugyan nem értek vele egyet, de megteszem amit kér, mert alapvetően nem lehetetlen, és nagyon szeretem.

A párok gyakran azért keresnek fel szakembereket (párterapeutákat), mert titokban arra vágynak, hogy kiderüljön: nekik van igazuk és most végre valaki jól megmondja a párjuknak, hogy mekkora tökfilkó.

Nemrég egy fiatalember a konzultáció vége felé közeledve azt mondta a párjának: “Azt hiszem kezdem érteni, hogy hol rontottam el. Szeretném ezentúl másként csinálni, ha van még türelmed hozzám!”

Ez a felismerés – ami nem csak elmélet maradt csupán – olyan ritka volt, mint a fehér holló, ahogyan annak a hölgynek is a gondolata, aki erre a következtetésre jutott: “Mekkora bolond voltam éveken át, hogy azt hittem, ha cseszegetem a férjem, akkor jobban megcsinálja amit kérek tőle. Ritkán dicsértem, de ha hibázott, akkor azonnal szóvá tettem. Pedig ő nagyon igyekezett, csak nekem volt túl kevés. Többször szóltam be neki, mint ahányszor odabújtam hozzá”


A párkapcsolat nem csak felhőtlen pillanatokról, romantikus sétákról és szenvedélyes programokról szól, hanem folyamatos lemondásokról és rendszeres egymásra figyelésről is. Nem könnyű, sőt, sokszor kifejezetten nehéz figyelembe venni a másik igényét, ha közben több oldalról szorongatva érezzük magunkat.

A cselekedeteinket nem feltétlenül kell, hogy megelőzze a jóérzés. “Majd megteszem, ha úgy érzem!”
Ez fordítva is működik.
Megteszem a másikért, és amikor látom, hogy milyen boldog, micsoda örömöt szereztem neki, akkor én is jól érzem magam.

Sokan ott rontják el, hogy először várják a jó érzést, hogy majd jó kedvvel csinálják. Végül csodálkoznak, hogy nem jön, csak a vita és a véget nem érő konfliktusok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ugrás az oldal tetejére