– Jól akarom magam érezni!
– Boldog akarok lenni!
– Meg akarom találni önmagam!

De miért akarjuk sokszor azt, ami jónak tűnik, miért erőltetünk valamit, ami még nincs, de ha lenne – gondolom-, akkor annak birtokában minden másabb, még jobb lehetne?

Emlékszem a pántos, rövid gatyás koromra, amikor édesanyám kipattintja a gyógyszert a tartójából és egy pohár vízzel a kezében felém közelít. Óriási méretűnek tűnt, és ránézve képtelenségnek tartottam, hogy én ezt valaha is lenyelem. Tiltakozásom nem fogadta el, kitartóan ostromolt és próbált rávenni, hogy lenyeljem. Jót akart nekem, de számomra erőszaknak tűnt. Lehet, hogy ha lerakja az asztalra, akkor magamtól is bekínlódtam volna, valahogy. Nem tudom. De lehet. Így viszont erőszakként éltem meg a jót, a gyógyulást.

A párkapcsolatban is jót akarunk egymásnak.
“Tedd le, vedd fel, ne, ne csináld, jobb ez így neked”, stb.
Jót akarunk a gyerekeinknek és a barátainknak, a munkatársainknak, és persze magunknak.

És mi lesz a sok “csak jót akartam” vége?
Még rosszabb.
Vitatkozás.
… pedig csak jót akartam neki.
… pedig csak jót akartam magamnak.

Azt hiszem, tényleg elég minden napnak a maga baja, és a holnap majd gondoskodik magáról. Ezt nem én találtam ki, de aki kitalálta, jól gondolta.

Ami van, az van, ami nincs, annak még nem jött el az ideje. Ami történik, abban benne vagyok, ami lesz, lehetőség, hogy részese legyek.

Ha a párom a piros pólót veszi fel, ami szerintem nem olyan jól áll neki, mint a kék, nem mindegy, miért azt választotta? Miért akarok jobbat annál, mint ami szerinte önmagának jó?

Nem is értem, miért akarom azt, ami nincs, amihez nincs közöm, ami felett nincs hatalmam?
Miért is nem jó az, ami épp most van?
Miért kell mindig más azon kívül, amit kaptam?

Másokhoz viszonyított sikereim lehet, hogy fabatkát sem érnek, de önmagamhoz képest felbecsülhetetlen értékűek lennének, ha elfogadnám?

Az élet magával hozott engem, és milyen jó, hogy ez volt, van és lesz… És máris a lesz-ben vagyok, veled együtt, mindannyian. Talán fel sem tűnt, de épp most múlt el a volt és a van… 🙂

Szép napot kívánok, vagy olyat, ami jön! Mert úgy jó, ahogy van!