Minden korszaknak megvolt a maga bolondsága, őrültsége. Mindegyik elhitte, hogy ő jobban tudja, mint akik előtte éltek. A lovagok, a romantikusok, a vallási őrültek kitalálták, mi kell a nőnek és a férfinak. Hódolat, rajongás, szenvedély, lemondás, boszorkányégetés, és még ki tudja mennyi vér folyt csak azért, mert néhányan jobban tudták mi kell a másiknak!

Mi hát az, amitől jól működnek a párkapcsolatok?
Nem tudom.

De hogy mitől lesz neked jó a párkapcsolatod, az már egy másik kérdés, és arra neked kell rájönnöd.
Mert abban a pillanatban, hogy igent mondtál a párodnak, felelősséggel tartozol iránta, és természetesen ő is irántad. Innentől nincs megállás. Állandó figyelés, készenlét, hogy pontosan tudd, mit ne tegyél, ha nem akarod megbántani, és mit tegyél, hogy jól érezze magát veled, és a mosoly megjelenjen a szeme sarkában.

Nem mások életmódját, szokásait kell magadra erőltetned, mert ha nekik működött, akkor itt is beválik.
Saját élményekre, szokásokra, vágyakra, érzésekre, hűségre, türelemre és odafigyelésre van szükség.

A felelősség egymás iránt nem csak addig tart, amíg jól megy a szekér. Az élet mindenkit megpróbál. Nincs kivétel.
Ha ezekben a próbákban elbukunk, kezdhetjük elölről.
Türelem hiányában máshol, másnál. De a próba ott is utolér!
Ha kitartunk, akkor viszont megerősödünk. Ketten. Együtt.

A legtöbb válás sajnos pont azt bizonyítja, hogy nem gondoltuk komolyan. Mindig a másiktól vártuk a megoldást vagy épp átvettük tőle azt a felelősséget, ami rá tartozott volna.

A párkapcsolat egy végtelen páros játék.
Ketten játsszák, és abban a pillanatban, amikor valaki nyerni akar, azt jelenti, hogy véget akar vetni a játéknak. Számára csak egy rövid út volt, és valahol, máshol egy újat akar kezdeni.
Aki viszont élvezi ezt a játékot, soha nem unja meg, soha nem is akar a célba érni, mert számára a közös út a fontos – és nem a lezárás!