Felelősség egymásért

Minden korban voltak őrültek és még őrültebbek.

A lovagok, a romantikusok, a vallási őrültek kitalálták, mi kell a nőnek és a férfinak. Hódolat, rajongás, szenvedély, lemondás, boszorkányégetés, és még ki tudja mennyi vér folyt csak azért, mert voltak, akik meggyőződtek arról, hogy jobban tudják mi kell a másik embernek!

Mi hát az, amitől jól működnek a párkapcsolatok?
Nincs általános recept.

De hogy mitől lesz neked jó a párkapcsolatod, az már egy másik kérdés, és arra neked kell rájönnöd.
Mert abban a pillanatban, hogy igent mondtál a párodnak, felelősséggel tartozol iránta, és természetesen ő is irántad. Innentől nincs megállás. Állandó figyelés, készenlét, hogy pontosan tudd, mit ne tegyél, ha nem akarod megbántani, és mit tegyél, hogy jól érezze magát, és veled együtt tudjon mosolyogni.

Nem mások életmódját, szokásait kell magadra erőltetned. Sokan úgy gondolják, hogy ami másoknak működik, az nekik is jó lesz. Így rengeteg időt töltenek el azzal, hogy módszerek után érdeklődnek, azokat kipróbálják, ellesik mások technikáit, végül csodálkoznak, hogy egyik sem az igazi.
Saját élményekre, szokásokra, vágyakra, érzésekre, hűségre, türelemre és odafigyelésre van szükség.

Ez időigényes, és megnyugtatlak, egy életen át tart. Ami ma működött, lehet, hogy holnap már egyikünk számára sem jelent örömöt. Ez a fajta készenlét, odafigyelés sokunk türelmét felemészti.

Ők úgy gondolták, nem kell plusz energiát fektetni a kapcsolatba. De a felelősség egymás iránt nem csak addig tart, amíg jól megy a szekér, amíg spontán jó a szex vagy a közös élmények. Az élet mindenkit megpróbál. Nincs kivétel. Erre kevesen készülünk. Azok az idős emberek, akik kitartottak a párjuk mellett, kivétel nélkül arról beszélnek a legszívesebben, amikor valamilyen nehézségen együtt túljutottak.
Ha ezekben a próbákban elbukunk, kezdhetjük elölről.
Türelem hiányában válás után máshol, másnál. De a próba ott is utolér!

Ha kitartunk egymás mellett, a kapcsolatunk megerősödik. Barátokká válunk.

A legtöbb válás azt bizonyítja, hogy a másikat nem vettük komolyan, a fogadalmaink falra hányt borsó volt. Nehézség idején hárítottunk, a másiktól vártuk a megoldást vagy épp átvettük tőle azt a felelősséget, ami rá tartozott volna.

A párkapcsolat egy életen át tartó önzetlen, páros játék.
Ketten játsszák, és abban a pillanatban, amikor valaki kizárólag a győzelemre hajt, vagyis csak nyerni akar, azt jelenti, hogy a másikból csak az kell neki, ami izgalmas. Nem érdekli hogy érzi magát mellette, az a lényeg, neki jó legyen. A párja gyakorlatilag egy asszisztens szerepét tölti be.

Aki viszont élvezi ezt a szenvedélyes játékot, soha nem unja meg, nem a győzelem és nem is a céltábla foglalkoztatja, mert számára a közös út a fontos, és az, hogy minél tovább úton legyen a partnerével!