“Felvállalom magam, boldog vagyok!”


A könyvesboltok tömve vannak boldogságot ígérő vagy boldogsághoz vezető utakról. Ennyi boldogság és élménykereső, kergető ember talán nem élt még a földön, mint most. Ennek ellenére lehet, hogy a legtöbb boldogtalan ember most kortyolja a kávéját, valamiért könyörög, a szakításon gondolkodik, vagy már túl van rajta, dolgozik, esetleg ezeket a sorokat olvassa.

A boldogság nem egy alapállapot. Olyan nincs, hogy én mindig boldog vagyok. Ez legfeljebb valaminek a következménye lesz, és valamennyi ideig tart. Amikor nevetünk vagy sírunk, az sem tart életünk végéig.

Minden, ami számunkra fontos az bennünk és két ember között történik. Ha sokszor utasítottak el, akkor könnyen előfordulhat, hogy amikor egy új, ismeretlen helyzetbe érkezünk, eleve elutasításra számítunk.

Ha biztonságban éreztük magunkat a családunkban, környezetünkben, akkor az új élethelyzetek örömöt, kihívást jelentenek. Úgy gondoljuk, hogy a kudarcok ellenére is lesz valami megoldás. De mindkettő fantázia, ugyanis előfordulhat, hogy az elképzeltek ellenére másként alakulnak az események. Nem várt módon elfogadnak, megdicsérnek, vagy éppen elutasítanak, és nem jön a várva-várt segítség sem.

Régi bölcsesség, hogy „az élet szenvedés”. És azt is tudjuk régóta, hogy nincs állandó boldog pillanatban élő párkapcsolat, család. Viszont minél több boldog pillanatot élünk meg közösen, annál inkább érezzük úgy, hogy egy boldog kapcsolatban vagy családban élünk.

A bennünk élő boldogság és a közöttünk megtörténő boldog pillanatok egyik legfontosabb eleme a bizalom. Mert csak akkor és ott tudunk önfeledten kibontakozni, ahol érezzük, hogy érzelmileg biztonságban vagyunk.

Ahol nem bántanak azért, hogyan látjuk a világot, hogyan nevetünk, milyen mozdulataink vannak, milyen szavakat használunk, vagy milyen ruhában érezzük jól magunkat.

Ahol jelen van a kölcsönös bizalom, ott mindketten átadják magukat az adott pillanatnak, közös élményeket szereznek, abban jól érzik magukat, egy rövid időre képesek elfelejteni azt, hogy „az élet szenvedés”. Így mélységében átélik, mit jelent az, hogy most „boldogok vagyunk”.

A boldogság másik része az, amikor fel merjük vállalni a hibáinkat és azt, hogy sebezhetőek vagyunk. Tudom, könnyű ezt leírni. De minél jobban igyekszünk az indokolatlanul magas elvárásoknak megfelelni, az elképzelt, de nem létező tökéletességre, annál vacakabbul érezzük magunkat. Ha viszont elkezdünk bízni magunkban és elfogadjuk, hogy esendőek vagyunk, az életünk véges, de ennek ellenére merünk teljes szívvel kiállni magunk mellett, megmutatni kik vagyunk, az eredmény – minden nehézség ellenére is – öröm és boldogság. Csak így tudjuk meg ki az, aki őszintén kíváncsi ránk, ki az, aki érdekesnek tart és szeret velünk időt tölteni.
És így válik világossá, ki mellett érezzük egyre többször boldognak magunkat.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük