30-as házaspár ül velem szemben. A legtöbb konfliktust az okozza, hogy a férfi nem szívesen segít a házimunkában, mivel úgy gondolja, ő mindent megtesz a kapcsolatukért. Dolgozik, pénzt keres, ezért amikor hazamegy, tőle ne várja el senki, hogy bármit is csináljon – természetesen a jól megérdemelt pihenés helyett. Ami nagyobb részt számítógépezésből áll. Felesége magába zuhanva már csak ennyit tud mondani: “Ha szeretnél, megtennéd értem!”

A párkapcsolatban – ahogyan az életben – nincs olyan, hogy Te és én. Csak MI vagyunk.

Ha unalmas a kapcsolatod, nem figyel rád a párod vagy te nézel át rajta, többet veszekedtek, mint szeretkeztek, ha már csak az anyagiak vagy az egzisztencia az összetartó kapocs, akkor miért ne kutatnád fel azt a vágyat, mély hajtóerőt, ami által újra boldogan akarsz élni – egyedül vagy a pároddal?

Ne ragadj bele a rossz helyzetekbe, a rossz megszokásokba, találj kiutat abból a helyzetből, környezetből, ami fájdalmat okoz vagy beteggé tesz.

Az idő rohan, és nem old meg semmit. Az ő feladata a haladás, a változás, a tied pedig az, hogy vele együtt haladj és változz, és mondj igent vagy nemet arra, ami veled vagy a párkapcsolatoddal történik.

Nem önző dolog az, ha jót akarsz magadnak, a párkapcsolatodnak, és az sem, ha ezt a pároddal együtt szeretnéd megélni!

„Csak az lépjen kapcsolatba, aki szeret viharos tengeren vitorlázni.” (Wilfred Bion)
Nem a vihart kell tehát megszüntetni, hanem a hajót jól kormányozni – vagyis nem a nézeteltéréseket kell megszüntetni egy párkapcsolatban, hanem egymást jól kezelni.