Gyermekünk született, megváltozott a feleségem!

Házasság után sokszor hallani, amint anya a lányának mondja: “Ha anya leszel, meglátod, minden megváltozik”! Hogy ez mennyire így van, azt a férfiak, immáron apák is tapasztalják, és gyakran panaszkodnak is emiatt: “a feleségem már nem ugyanaz a nő”.

Ha a körülményeket nem értjük helyesen, akár a kapcsolat minőségének rovására mehet. A szülés után (de már a fogantatás előtt is, ha pl. régóta tervezi a gyermeket) mondhatni a női agy átkapcsol anyai agyra. Eddig nőként egyetlen férfi volt a legfontosabb: a férje. Most pedig a gyermekéről gondoskodnia kell.

Ezt a folyamatot előkészíti a terhesség, majd a szülés beindítja, és az első érintés, a szoros kapcsolat megerősíti. Ezen a folyamaton minden nő keresztül megy, ezért is fontos a férfiak számára, hogy megértsék, miért kezd megváltozni a párjuk. Kutatások kimutatták, hogy terhesség alatt a magzat és a méhlepény által termelt ideghormonok a női agyat, mint víz a szivacsot átitatják.

A magzat és az anya vérellátásának összekapcsolódása hormonális folyamatokat indít el. A megszületett gyermek a környezetével kapcsolatba lépve a felnőttek agyában új neurokémiai folyamatokat indít be. Az oxitocin szint hirtelen megemelkedik, és a kémiai bevésődések által anyai agyi hálózatok jönnek létre, majd ezek megerősödnek. Ennek hatására egy igencsak éber, erőteljesen védelmező agyat hoznak létre. Eredménye: az édesanya értékrendje és viselkedése átalakul.

Ezek az ingerek (a magzat növekedése, tapintás, szaglás, szoptatás) az apákra is hatással vannak.

Társadalmunkban azok az édesanyák, akik munka mellett szülnek gyermeket és rá vannak utalva az így szerzett jövedelemre, belül mély konfliktusokat élnek át.

A megszületett gyermek tehát alapjaiban rendezi át nem csak az életünket, körülményeinket, hanem belső világunkat is. Innentől kezdve valóban minden más lesz! Ezért ebben az új helyzetben már nem csak egy férfi és egy nő kapcsolatáról van szó, hanem egy édesanyáról, egy édesapáról, és egy gyermekről vagy később gyermekekről is. Ugyanaz többé már nem várható el egymástól, mint ami a kapcsolat elején volt.

A konfliktusok forrása sok esetben az, amikor az egyik fél nem hajlandó felnőni a feladatához, saját korához, és továbbra is csak szórakozni, “felelőtlenül” akar élni. Ilyenkor látható, hogy az ilyen házasság alapja nem a családalapítás, az elköteleződés iránti vágy volt, hanem pl. a másik megtartása, önmagához láncolása, az anyagi biztonság, az elvárásoknak való megfelelés, vagy a szexuális vonzalom.

Ahhoz tehát, hogy harmonikus, egymást támogató és nem egymással küzdő párkapcsolatban, családban élhessünk, fontos megismernünk egymás működését.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ugrás az oldal tetejére