Micsoda meló ez a párkapcsolat

Hogyan juthat nehéz helyzetbe az a párkapcsolat, amelyik valahogy így kezdődött: „megtaláltam az igazit”?

Minden kapcsolat dinamikája eltérő módon működik, bár vannak hasonlóságok. „Csúf igazság”, hogy emberi „tökéletlenségünk” ellenére a párkapcsolat, a házasság két felnőtt gondolkodású embert kíván!

Árulkodó jel, hogy a válások (különválások) közel 70%-át nők kezdeményezik. A legtöbb esetben azért, mert a férfiak a párkapcsolattal és gyermekneveléssel járó felelősséget, pl. sok munkára hivatkozva kimagyarázzák, elkerülik, vagy – és ezt sokszor ők is elismerik – még nem nőttek fel a feladathoz. Nem tudnak mit kezdeni magukkal, a párjukkal, a kötöttséggel. Az érem másik oldala, hogy a férfiak sokszor azért keményítenek be, válnak távolságtartókká a párjukkal szemben, mert elmaradnak az elismerő szavak, az érintések, a tisztelet, és úgy érzik, nem az otthonukba érkeznek, hanem egy újabb munkahelyre.

Sokáig én is úgy gondoltam, hogy a párkapcsolat megy magától. Elég annyi, hogy két ember bejön egymásnak, és ha elrontják vagy félúton elhagyják a másikat, újra lehet kezdeni – komolyabb következmények nélkül.
Idővel kiderült: ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát, következetes, kemény munkát kíván. Röviden: folyamatosan figyelnünk kell egymás igényeire. Ha ez elmarad, észre sem vesszük, hogy lemaradtunk egymásról.

Tény, hogy a nők érzelmileg sokkal hamarabb és könnyebben ráhangolódnak a kapcsolatra, szinte egyből otthon érzik magukat azzal, akit megszerettek, akivel érzelmileg biztonságban érzik magukat.

A férfiak ott érzik magukat otthon, ahol elismerik, tisztelik a párjuk. Ha ezt megkapják, nagy esély lesz rá, hogy a legjobb társakká válnak. Ám ezekért mindenkinek meg kell dolgozni. Nem erővel, sem pénzzel, hanem szívvel és lélekkel. Ahol inkább a pénz kerül első helyre, ott a háttérben önbizalomhiány, félelem, megalkuvás szerepelhet. Egy kisebb gazdasági válság elég ahhoz, hogy a párok farkasszemet nézzenek egymással. (Talán nem véletlen az sem, hogy az ilyen kapcsolatokban tipikus megbetegedések, sorsfordító helyzetek, traumák történnek)

Vannak, akik idővel arra ébrednek, hogy egy bántalmazó kapcsolatba ragadtak. Függenek a párjuktól (gyerekek, anyagiak, egzisztencia) vagy azért, mert elhitetik magukkal, hogy „olyan jó ember, csak néha mennek el otthonról”.

A biztonság iránti igényünket könnyen összekeverjük a gyávasággal, megalkuvással. Sokszor nem merjük egymás előtt felvállalni a valódi tetteinket, érzéseiket, mert attól félünk, hogy a párunk elfordul, elhagy vagy megbüntet. “Lehet, hogy így nem is kellenék neki?”

Gyakran azt közvetítjük a viselkedésünkkel, hogy: „ha úgy viselkedsz, ahogy nekem nem szimpatikus, akkor nincs szex, nincs pénz, nem szólok hozzád”.

A döntés mindenkinek a maga kezében van. Aki felismeri a változtatás igényét, de belátja, hogy nem képes egyedül vagy a párjával együtt megoldani, nem szégyen segítséget kérni.
A kérdés csak az, hogy elfogadják-e ezt a lehetőséget?

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük