Párterápia vagy párkapcsolati tanácsadás?

Ha felismerted a változtatás igényét, és beláttad, hogy nem vagy képes egyedül vagy a pároddal együtt megoldani a konfliktusokat, a kialakult helyzetet, nem szégyen segítséget kérni. A kérdés csak az, hogy elfogadjátok-e ezt a lehetőséget?

A párterápia vagy a párkapcsolati konzultáció (mediáció) egyformán segíthet, hogy
– az elmúlt évek félreértéseire rávilágítson,
– segítséget adjon a konfliktusok kezelésére,
– mint férfi és nő jól értsétek egymást,
– tudjátok jól kezelni egymást és a konfliktusokat, amelyek mindig is lesznek (tudjatok jól vitatkozni),

 

A párkapcsolati tanácsadáshoz, párkapcsolati mediációhoz egyformán két olyan felnőtt vagy felnőni vágyó emberre van szükség, akik elég bátrak ahhoz, hogy tanuljanak saját és mások hibáiból is, felvállalják véleményüket, érzéseiket önmaguk és egymás előtt, ha szükséges, tudjanak bocsánatot kérni és megbocsátani.

KONFLIKTUSHELYZETEK,

amelyek megoldásában bizalommal fordulhatsz hozzám a pároddal - párkapcsolati tanácsadás, mediáció keretén belül:

  • Bizalomvesztés
  • Megcsalás, hűtlenség
  • Kommunikációs problémák, állandó veszekedések
  • Gyermek születése utáni konfliktusok
  • Félelem az elköteleződéstől
  • Hazugságok, füllentések, kimagyarázások
  • Őszinte kommunikáció hiánya
  • Megbocsátás hiánya
  • Kölcsönös tisztelet hiánya
  • Önbizalomhiány a párkapcsolatban
  • Féltékenység
  • Válás előtt, közben vagy válás után – hogyan tovább?
  • Elérő szexuális igények miatti konfliktusok
    Pornográfia hatása a párkapcsolatra
  • Anyós/após problémák
  • Cikizés, gúnyolódás, minősítés, túlzott kritika
  • Házimunkák, feladatok, rend/rendetlenség miatti konfliktusok
  • Világnézetbeli különbségek
  • Eltérő gondolkodás a pénz kezelésével kapcsolatban

A válások közel 70%-át nők kezdeményezik. A legtöbb esetben azért, mert a férfiak a párkapcsolattal és gyermekneveléssel járó felelősséget – pl. sok munkára hivatkozva - kimagyaráztázzák, elkerülik.

Sokan érkeznek úgy egy kapcsolatba, hogy rövid időn belül meg akarják változtatni egymást. „Azt hittem, hogy meg tudom változtatni”.
Vannak, akik mindenáron szeretnék megérteni a párjukat. „Megpróbáltam beleképzelni magam a helyébe”.
Hosszú távon ezek közül egyik sem járható út.

Amit tehetünk a másikért – egymásért:
ELFOGADNI, ÚGY, AHOGY VAN,
AKINEK SZÜLETETT, SEM TÖBB, SEM KEVESEBB!

Ha mindenáron segíteni akarunk egymásnak, vagy hatással akarunk lenni a másikra úgy, hogy közben nem tudjuk elfogadni, egyben azt is jelenti, hogy nem vagyunk kíváncsiak rá. Uralkodni, hatalmat akarunk gyakorolni egymás felett. Ebből pedig “háború” lesz. A háború célja mindig a győzelem és a birtoklás. Ha folyamatosan harcolunk egymással, akkor valójában arra vágyunk, hogy legyőzzük a másikat és mindig többet birtokolhassunk belőle! De a párkapcsolat nem erről kellene, hogy szóljon!

A férfiak – úgy általában

elismerésre, tiszteletre vágynak, amit ha megkapnak, a legjobb társakká válhatnak. Ám ezért a két dologért is meg kell dolgozni. De nem erővel, sem pénzzel, hanem szívvel és lélekkel tudják elérni – a nőknél.

A férfi nem szeret segítséget kérni, mert úgy gondolja, hogy ilyenkor gyengének tartják és elnyomják. Ez azzal jár, hogy új ismeret hiányában tudatlanságban marad, így eleve nem is tudja megoldani a konfliktusokat.  Végül marad a kifogás, a harc, a küzdelem izomból értelem és szív nélkül.
S hogy miért kényelmesebb így? Mert ez nem jár felelősséggel. A tudás döntésre, cselekvésre késztet.

Magabiztosság, önbizalom

A legtöbben azért ragadnak bele egy bántalmazó kapcsolatba, mert függenek a párjuktól (gyerekek, anyagiak, egzisztencia) vagy azért, mert elhitetik magukkal, hogy „olyan jó ember, csak néha hülyül meg”.
A kölcsönös tisztelet hiánya azonban kölcsönös egymásra támaszkodást eredményez, ami a párkapcsolat egyensúlyának elvesztésével jár. Hol az egyik, hol a másik kerül felülre úgy, hogy szüntelenül fájdalmat okoznak egymásnak. Ez a tipikus se veled, se nélküled kapcsolat.

Egymásért élni nem ugyanaz, mint egymás mellett élni.


Ha most a tükörbe nézel, milyennek látod a tekinteted?
A szemedben életet vagy fásultságot, szomorúságot látsz?
A párod szemében mit látsz?

A szem a lélek tükre. Az önteltség, nagyképűség, „én vagyok valaki” nem egyenlő a magabiztossággal. Előbbit a félelem hozza létre. Azok a félelmeink, amelyekkel nem merünk szembenézni.
A magabiztosság azonban a belső erőből árad. Nem kell rádolgozni, bizonygatni. Vagy van, vagy nincs!

 

a szerertet a bátraké

Őszinteség

A párkapcsolatban őszintén akkor tudunk beszélgetni, ha először önmagunkhoz vagyunk őszinték.

Aki nem akar és ezért nem tölt időt önmagával, az a párjával is felszínes kapcsolatot ápol.

Az őszinteség első lépcsőfoka az, hogy hangosan kimondom magamnak: Emberből vagyok, tisztában vagyok a pozitív és a negatív tulajdonságaimmal, gyengeségeimmel, halandóságommal.

Vitatkozz jól a pároddal!

A párkapcsolatban – ahogyan az életben – nincs olyan, hogy csak Te és én. Ott “MI” vagyunk.

Unalmas a kapcsolatod, nem figyel rád a párod vagy te nézel át rajta, inkább a mobilod nyomkodod vagy a közösségi oldalakon lógsz, többet veszekedsz, mint szeretkezel a pároddal, vagy már csak az anyagiak. az egzisztencia tartja egyben a kapcsolatot?

Az idő rohan, és nem old meg semmit. Az ő feladata a haladás, a változás, a tied pedig az, hogy vele együtt haladj és változz, és mondj igent vagy nemet arra, ami veled vagy a párkapcsolatoddal történik.

Nem önző dolog az, ha valami jobbat, tartalmasabbat akarsz magadnak, a párodnak, a párkapcsolatodnak, és az sem, ha ezt a pároddal együtt szeretnéd megélni!

„Csak az lépjen kapcsolatba, aki szeret viharos tengeren vitorlázni.” (Wilfred Bion)
Nem a vihart kell tehát megszüntetni, hanem a hajót jól kormányozni
– vagyis nem a nézeteltéréseket kell megszüntetni egy párkapcsolatban, hanem egymást jól kezelni.

Képzeld el, el milyen érzés lenne, ha legközelebb azt kérdeznék tőled: mit csinálsz a pároddal, hogy ilyen jól néztek ki? Mi a titkotok?

Aranyos Zsolt
párkapcsolati mediátor vagyok,

és azért dolgozom, hogy a párkapcsolatod inkább irigyeljék, mint kibeszéljék a hátad mögött!