Szeretem a történeteket

és a mögöttük megbújó emberi sorsokat.

Minden történet megtanít valamire. Azt is, aki átéli, és azt is, aki egy időre belecsöppen, mintegy részese lesz. Ezek az események mindig elvezetik valahová az embert. Útközben együtt nevetünk, sírunk, örülünk vagy bosszankodunk. Végül már nem a megoldás számít, hanem az emberi kapcsolat. Csak egyszerűen jó tudni és érezni, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal.

Gyerekkoromban tátott szájjal figyeltem nagyapámat. A délutáni napfényben vagy az esti félhomályban hallgattam a jobbnál jobb történeteket, meséket. Nevettem a tündérekkel, küzdöttem a sárkányokkal, és figyeltem, mikor bújik elő Hüvelyk Matyi nagymamám gyűszűje alól.

Egyik kedvenc emlékem, amikor óvodás voltam és az édesanyámmal sétáltam a belvárosban. Észrevettem, hogy hajléktalan férfi ücsörög az egyik étterem sarkánál. Azonnal eszembe jutottak a mesehősök, akik mindig segítettek a rászorulókon. Kértem, hogy adja neki a pénztárcáját, hiszen úgyis kap fizetést, ellenben vele, akinek láthatóan üres volt a földön heverésző, ütött-kopott kalapja.

Később, a főiskolán kedvenc tanárom mondta, hogy azért ilyen szövevényes az emberi élet, mert Isten szereti a történeteket. Idővel nekem is egyre több történetem lett. Mint Kirkó királyfi, megkerestem a kardot és a táltost, tiszta szívből kapott fizettségként elfogadtam a diót, ha türelmetlenné és elégedetlenné kezdtem válni, a kis gömböc majdnem felfalt. Végül a nagy kereszteződésben igaz gyöngyre akadtam. Családi napokat szerveztem, gyerekklubokban báboztam, együtt játszottam a szülőkkel és a gyerekekkel, dalszöveget írtam (Dal a szeretetért), újságokban (Lilla magazin), tv-műsorban (Nyerő páros 1.), rádióműsorban (Rock Rádió) párkapcsolati szakértőként vettem részt.

A világ legszebb történetei mindig ott zajlanak, ahol férfaik és nők kötik össze az életüket. Emberi sorsok, szerelmek, csalódások, fájdalmak, örömök váltogatják egymást. Néha labirintusba kerülnek, máskor szárnyalnak a boldogságtól. És van, hogy a csábító álruhát ölt és megpróbálja szétszakítani azt, amit valaha egybekötöttek.

Egyébként a párkapcsolat legnagyobb ellensége az unalom, a közöny, a megszokás, a befásultság. Szeretném ezek alól a párokat felszabadítani úgy, hogy közben megtapasztalják: jól játszani is csak komolyan, odafigyelve lehet.

Lehet, hogy azért lettem párkapcsolati tanácsadó, mert szeretném, ha minden történet jól végződne. Azok közül, akik megkeresnek, néhányan abban reménykednek, hogy én vagyok az a varázsló, akinél ott a titok, a varázssíp, a terülj-terülj asztalkám, az üveggömb vagy a csodaköntös. Vagy a szó, ami megold minden gondot.

Csodatévő hatalmat nem kaptam. A csoda, a varázslat ott rejtőzik az ember szíve mélyén. Ha őszintén hiszünk magunkban és egymásban, és odafigyelünk a partnerünk igényeire, akkor Szezám ajtaja kitárul. Nem én varázsolok, hanem a párok válnak varázslókká, amikor újra elkezdik szeretni önmagukat és egymást.

Hol volt, hol nem volt... a mesék ugyan véget érnek, de a szeretet örök!




Retorika - érveléstechnika a mediációban (2018)
Iskolai mediáció (2016)
Szexuálterápiás módszerek a párkapcsolati mediációban (2016)
Drámapedagógiai tanfolyam (2015)
Pápai Református Teológiai Akadémia Katechéta szak (2015)
Válási mediátor (2014)
Párkapcsolati, családi mediátor, ig. sz.: T/002396 (2014)
Minősített családi életre nevelő (2013)
Prepare-Enrich párkapcsolati tanácsadó/H-00190 (2009)
ATF Teológiai Főiskola (1996).