Rólam

A riport megjelent a Válási és Gazdasági Mediátorok Országos Egyesületének honlapján
Szerző: Peszeki Kata (win-win-mediacio.hu)

A kapcsolati válságkezelést gyakran azok választják szakmául, akik hosszú belső utazáson vannak túl. Mi az Ön története?

Olyan környezetben nőttem fel, ahol hiába volt szégyen a válás, a párkapcsolatok ettől függetlenül minőségileg nem voltak jobbak. Az első házasságomba jó példa hiányában tudatlanul és nagyon fiatalon érkeztem. A válás borítékolható volt. Ebben az időszakban tartott párkapcsolati tanácsadó képzést egy barátom. Érdekesen hangzott, beiratkoztam. Itt kerültem először szembe önmagammal, a hibáimmal, és lassan feltárult előttem – a nagy galibák okozója – az eltérő férfi és női gondolkodás titokzatos világa.

Úgy éreztem magam, mint Alice csodaországban. Minden olyan furának, különlegesnek és egyben izgalmasnak tűnt.

Szabadidőm nagy részét párkapcsolati témájú könyvek olvasásával, előadások látogatásával, önismerettel, önképzéssel töltöttem. Önszorgalomból tanfolyamokra, továbbképzésekre jártam, közben befejeztem így negyven felett egy második főiskolát is. Lassan megfogalmazódott bennem, hogy a legtöbb párkapcsolati konfliktus oka a tudás, a megfelelő ismeret hiánya és az ebből fakadó félreértés. Remélem, egyszer lesz olyan tantárgy az iskolákban, hogy „párkapcsolati és családi életre nevelés”. Közben újra házasodtam. A feleségem néhány éve azt mondta, hogy ne tartsam magamban a tudást, legyek nyitottabb, és különben is, szerinte jó mediátor lennék.
– Kívülről nézve én egy elvált, újraházasodott férfi vagyok – mondtam. Ráadásul az emberekben alapvetően nagy az előítélet.
– Szerinted nem én vagyok az élő példája annak, hogy évek óta jól csinálod, jól csináljuk?

Amikor megkérdezik, hogy miért lettem párkapcsolati mediátor, elmondom:
– Most azért ülök itt, mert nekem először nem sikerült. De nem adtam fel, mert kíváncsi voltam, hogyan tudom később jól csinálni. Ti még időben vagytok, mert itt vagytok, és nektek sikerülhet – ha valóban fontosak vagytok egymás számára.

Megjelent egy könyv, Szabadon szeretni címmel. Azt gondolhatnánk, már nem lehet újat mondani ebben a témában, mert rengeteg, a témát boncolgató könyv jutott el a közönséghez az utóbbi 10-15 évben… és mégis! Hogyan születik az efféle alkotás?

A könyv közel 20 év belső utazását, fájdalmait és örömeit, felfedezéseit foglalja magába saját élményekkel és konzultációs esetekkel kiegészítve. Számomra teljesen új értelmet nyertek az olyan kifejezések, mint szeretet, párkapcsolat, család, férfi és női szerepek, hit, bizalom, hűség, idő, türelem, biztonság, idő, kommunikáció, szexualitás, vallás, értékek.

Például a második házasságomban éreztem őszintén először, hogy türelmesebb, figyelmesebb akarok lenni a feleségemmel. Senki nem tudott ilyen közel kerülni hozzám és én sem tudtam ennyire megnyílni. Mindezt szabadon, szeretettel, anélkül, hogy bárki rám erőltette volna!

“Multivitamin, proteinszelet, low carb, extra energy… Kimerültem – megeszem – feltöltődöm.” /Dr. Mihalec Gábor, párterapeuta a Szabadon Szeretni című könyvről/

A könyv megjelenése előtt valaki azt írta, hogy kíváncsiságból elkezdte olvasni, és nem tudta abbahagyni. Úgy gondolta, hogy ebben a témában nem sok újat lehet írni, és erre kiderült, hogy lehet. Várja a folytatást.

 

A saját tapasztalatok és a sok éves párkapcsolati mediációs munka élménye plasztikusan formálódik meg az oldalakon, de mit jelent a párkapcsolati mediáció az Ön gyakorlatában?

Gyerekkoromban sokáig csak könyvek lapjairól vagy távolról láthattam az országházat. Amikor közelebb kerültem, a szobrocskák, szimbólumok, motívumok, a nagy kövek elvarázsoltak.

A párkapcsolati mediáció is ilyen játékos, kreatív közeledése a pároknak egymás felé.

Az élet pasztell színeinek és különleges formáinak felfedezése a sok fekete-fehérnek tűnő élethelyzetben. Lehetőség, hogy a férfiak és nők megértsék, miért értették félre egymást éveken át és hogyan tudják a konfliktushelyzeteket újra értelmezni és úgy kezelni, megoldani, hogy közben ne akarják egymást megváltoztatni.

Miben szenvednek leginkább hiányt a párok, akik megfordulnak Önnél?

Úgy tapasztalom, hogy felszínesek a kapcsolatok, keveset kommunikálnak a párok, és nem kíváncsiak őszintén egymásra. Rohannak, figyelmetlenek, és inkább a saját elvárásaikat akarják ráerőszakolni a másikra.

Ha egy helyzetben nem ismerjük fel, mi miért történik, akkor elkezdünk félni, majd a félelem indulatot teremt. Ebből vannak a nagy veszekedések. A félreértett helyzetek száma végül olyan sok lesz, hogy a párok azt gondolják: nem is illünk egymáshoz. Lehet, hogy így van, de nem biztos!

Ráadásul a párok sokszor szeretnék, ha a másik azt gondolná, amit ők gondolnak arról, hogy a másiknak mit, hogyan kellene gondolnia. Egy férfi és egy nő sohasem tudja egyformán látni, érezni, gondolni, értelmezni ugyanazt a helyzetet. Fekete körben fehér pötty, fehér körben fekete pötty, első látásra egyforma, hasonló, de mégsem. Ennek ellenére egy kerek egészet alkotnak.

„Nem érzem melletted biztonságban magam”, „Úgy szeretem a levest, ahogyan az anyám készítette”, „Többször kívánom a szexet, de neki heti egy is elég”, „Nem beszélget velem őszintén”, „Alig csinálunk közös programokat”, „A legkisebb problémán is képesek vagyunk vitatkozni”… – ismerős mondatok, ugye?

Nem baj az, hogy eltérő módon, másként látunk dolgokat. Az sem probléma, ha a férfi az ajtó mellé, a nő a szoba másik sarkába szeretné állítani az új szekrényt. Az sem számít, hogy a hold tegnap este vörös vagy narancssárga volt. Az a fontos, hogy a kert végében egy hintaágyon egymást átölelve, közösen gyönyörködtünk a holdban.

A párok, akik válságba kerültek, természetesen nem a válság kezelésének lehetőségét látják a helyzetben, mert egy feneketlen szakadékban zuhannak épp lefelé. A zuhanásnak gyakran csak akkor van vége, ha kilépnek a kapcsolatból vagy szakemberhez fordulnak, de kevesen kérnek valódi segítséget. Kik és mikor vállalják fel azt, hogy párkapcsolati mediátorhoz fordulnak?

Jellemző, hogy az utolsó óra utolsó percében fordulnak szakemberhez a párok, és inkább a férfiak azok, akik halogatják, félnek vagy túl büszkék ahhoz, hogy segítséget kérjenek.

Megértem őket, hiszen a legtöbb férfihez hasonlóan én sem hittem abban, hogy egy idegen, magát szakembernek nevező terapeuta vagy mediátor tudna a problémáim megoldásában segíteni.

Ráadásul ez egy intim helyzet, amit sokan nem tudnak felvállalni. Őszintén beszélgetni érzésekről, fájdalmakról, szégyenről és megalázó helyzetekről, szexuális problémákról veszélyes, hiszen láthatóvá válik az eddig elrejtőzött férfi és nő. Ha valaki éveken át hazudott önmagának és a párjának, még nehezebb – de hangsúlyozom: nem lehetetlen! Akár felszabadító erővel is hathat egy konzultáció.

Vannak tipikus kérdések, kérések az első alkalmakkor, amikor felkeresi Önt egy pár?

A legfontosabb kérdés, hogy van-e esélyük arra, hogy a kapcsolatuk rendbe jöjjön? Én ezt nem tudhatom. Azt viszont elmondom, hogy ha ott belül, a szívük mélyén úgy érzik, még mindig szeretik egymást, vagy van valami, ami összeköti őket, fontosak egymás számára, és mostantól kezdve tudatosan tenni akarnak önmagukért, egymásért, a kapcsolatukért, és nem adják fel, akkor bármi megtörténhet. 5-10-20 év konfliktusait vagy egy megcsalásos helyzetet nem lehet néhány nap vagy hét alatt megoldani.

Sokan várják az érzést. „Majd ha úgy érzem, akkor megteszem”. A párkapcsolatban azonban ez fordítva működik. Először önzetlenül cselekszem, majd ezt követi/követheti a jó érzés.

Az elhidegülten, ingerülten érkező pároknak sokszor nehéz olyan jövőt vizionálni, amelyben szeretetteli, békés a hangulat. Hátrahagyva a múlt sérelmeit, azon igyekeznek, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, de hogyan következik be a valódi szemléletváltás a párkapcsolati munka során?

A legfontosabb, hogy próbálják meg figyelmen kívül hagyni, amit pl. a bulvárban párkapcsolat címszó alatt olvasnak. Sok esetben tévútra visz. A bulvárnál az eladás, a haszon, a mediációnál a minőség a fontos.

Továbbá igyekszem megmutatni, hogy miért gondolkodnak egymástól eltérően a férfiak és nők. Miért nem látják ugyanazt a helyzetet egyformán. Például megkérem a párokat, hogy egy papírlapra rajzolják le azokat a tárgyakat, amiket mondok. Miután elkészültek, megmutatják egymásnak. Végül arról beszélgetünk, miért nem rajzoltak egyforma lámpát vagy autót. És mitől igazi egy autó vagy lámpa rajza? Vannak, akik hazaviszik a rajzokat, mert ez is arra emlékezteti őket, hogy nem az igazság a fontos a párkapcsolatban, hanem az, hogy közösen történjenek a dolgok.

A munka során előfordul, hogy egyéni konzultáció keretében kér valaki segítséget. Mit tehet valaki a párkapcsolatáért, aki egyedül megy el Önhöz?

Szerintem a párkapcsolati konfliktusokat csak közösen lehet megoldani. Egyéni konzultációra akkor érdemes jönni, ha valaki bizonytalan, nem tudja, mit tehet abban a helyzetben, amibe került, vagy csak szeretne egy nagyot beszélgetni. Hasznos lehet akkor is, ha szeretne a körülményekhez képest jó döntést hozni. Vannak, akik a következő alkalomra elkísérik a párjukat, és onnantól az már párkapcsolati mediáció lesz. Ha viszont marad az elutasítás vagy valaki úgy érzi, egyedül maradt a problémáival, jöhet az egyéni útkeresés.

Sokat ír a férfi-női szerepekről. Hogyan érdemes ma a férfi-női szerepeket értelmezni? Mi okoz ma ebben konfliktust a párkapcsolatban?

Férfiak és nők vannak, akiket eltérő vagy hasonló dolgok érdekelnek, izgatnak, foglalkoztatnak. Mi történik akkor, ha egy nő imád fúrni-faragni? Vagy mi van olyankor, ha inkább a férfi szeret mosogatni, esetleg varrni, mosni, főzni, takarítani? Vagy mi történik, ha a nő akarja többet a szexet, mint a férfi és inkább ő a kezdeményező? Nyilván vannak, amikre egy férfi hiába vágyik, nem tudja megtenni, például gyereket kihordani és szülni. De ez nem jelenti azt, hogy másra sem szabad vágynia, amiről kitaláltuk, hogy ez vagy az nőknek/férfiaknak való. Amikor gyerek voltam és megtetszett a hímzési technika, az egyik fiú rokonom kinevetett: „Nem vagy te lány, hogy ilyenekkel foglalkozz!”

Ha nincsenek elvárások azzal kapcsolatban, hogy a másiknak milyennek kellene lennie, akkor mindkét fél jól érzi magát egymás társaságában. Vannak úgynevezett unisex tulajdonságok, amiket viszont minden férfinek és nőnek célszerű naponta gyakorolnia: pl. szeretet, odafigyelés, bizalom, tisztelet, hűség, türelem, udvarlás.

A jól működő férfi-női kapcsolat titka az érzelemgazdag élet. Ezt pedig mi férfiak a nőktől tudjuk megtanulni, ellesni. Ha nem vagyunk nyitottak és bezárkózunk, akkor kihűl a kapcsolat. Ennek első jele az, amikor egy nő azt mondja: „alig beszélsz velem! Túlságosan zárkózott vagy, nem figyelsz rám.” Olyan a család, mint a madárfészek. A nő gondozza, csinosítgatja, megtölti élettel, tartalommal, a férfi pedig azért dolgozik, hogy ez egyben maradjon. Ha egy nő érzelmileg kielégítetlen marad a párja mellett, akkor könnyen elviselhetetlen, házsártos, frusztrált lehet. Ha viszont a férfi marad kielégületlen, akkor megesik, hogy hűtlenné válik, máshol keresi az ölelést. Ördögi kör.

Aki „tanítja”, tudja is? Megtalálta a grált az, aki másokat segít a boldogabb, kiegyensúlyozottabb párkapcsolat útján?

Valamit tudni és csinálni két különböző dolog. Amiről azt hiszem, hogy tudom, nem biztos. Amit csinálok, az akkor jó, ha akiért teszem, szerinte jó.

A tudás alázat nélkül könnyen okoskodássá válhat, ezért inkább az utóbbi lehet egyfajta tanítás – de igazából az sem tanítás, inkább életforma, példamutatás, ami másokra jó hatással lehet. Én nem tanítok, hanem közösen beszélgetünk a párokkal, és nyitottan, őszintén keressük a felmerülő kérdésekre a válaszokat.

Pár éve a feleségemmel leírtuk, hogy mit jelentünk egymásnak, mit szeretünk egymásban. Az én „Szent Grálom”, féltett kincsem ez a kb. 9x5cm-es papír, amin a feleségem kézírása olvasható: „Örülök, hogy megértem azt az időt, hogy megismerhettelek! Minden veled töltött perc csoda”.

Ezt a csodát őrizzük, vigyázunk rá, mert nem szeretnénk, ha elveszítené mágikus erejét.

Ugrás az oldal tetejére