“Egy váratlan beszélgetés során azt mondta, nagyon szeret, de ez már talán nem szerelem. Nem tudtam hirtelen mit mondani.”
Tisztelt Aranyos Zsolt!
Párkapcsolati problémámban kérném a segítségét. 26 éves vagyok, egy éve tart a mostani kapcsolatom. Nagy szerelemnek indult, s bár nem élünk együtt, szinte minden nap együtt vagyunk.
Az elején – úgy érzem – ő többet tett bele a kapcsolatba, talán bennem is volt a hiba, hogy sokáig ragaszkodtam a korábbi társamhoz. Hiába lett annak már egy évvel korábban vége, nehezen engedtem el őt és nehezen nyitottam egy új szerelem felé.
Az utóbbi néhány hónapig minden rendben volt a mostani párommal, egy hullámhosszon vagyunk/voltunk, mégis valami megváltozott. Egy váratlan beszélgetés során azt mondta, nagyon szeret, de ez már talán nem szerelem. Nem tudtam hirtelen mit mondani.
Egy napig nem találkoztunk, át kellett gondolnom a dolgokat, hogyan tovább. 26 évesen nem biztos, hogy erőltetni kell egy ilyen kapcsolatot. Aztán persze együtt maradtunk, semmi nem változott, szeretetben, szerelemben(?) élünk azóta is. Részemről legalábbis szerelem, amit most érzek iránta.
A napokban felvetette, hogy megkereste egy korábbi barátnője, hogy szívesen találkozna vele. Pontosan tudom, mert ezt őszintén elmesélte, hogy arról a lányról lenne szó, akivel bár az ágyban tökéletesen passzolt minden, a hétköznapokban mégsem működött a kapcsolat.
Egyrészt örülnöm kellene annak, hogy nem titokban akar vele találkozni, másrészt érzem, hogy elindult egy folyamat, aminek megjósolhatatlan lesz a vége. Valahol tudom, hogy szakítópróba ez, ha a dolognak meg kell történnie, legyen most. Megerősít, vagy éppen lázárja a kapcsolatot.
Mindeközben érzem, hogy veszélyes feszegetni a határokat, de jobb, ha ez most kiderül, hogyan tovább. Nem akarok féltékenykedni, de tudom, hogy ha most megcsal, akkor valóban le kell zárnunk ezt a kapcsolatot.
Ön mit tanácsol, engedjem, hogy a sors eldöntse vagy harcoljak jobban ezért a szerelemért. Várom megtisztelő válaszát: B
* * * * *
Kedves B!
Amikor egy kapcsolat véget ér és betoppan az új „szerelem”, aki okos, kedves, szép, stb., egyszóval “Igazinak” tűnik, úgy érezzük, újabb esélyt kaptunk arra, hogy boldogok legyünk valakivel. Legyenek közös céljaink, terveink, és van valaki, aki odafigyel ránk, fontosak vagyunk neki. És ő is nekünk.
Egyik kapcsolatból a másikba menekülni rövid időn belül nem szerencsés. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb gyorsan véget is ér. Érzelmileg nehéz elköteleződni, a régi kapcsolatból hozott élmények frissek és sokszor elhangoznak az ún. összehasonlítgatások, mint pl. “de nála ez másként volt”. A szexuális élményekről nem is beszélve. Ezek gyorsan tönkretehetik a kapcsolatot még akkor is, ha egyébként a párok összeillenek. Ha máskor, más körülmények között találkoznak, lehet, nem így alakul.
Egy év nem sok idő. Mire a közös emlékek – amikből később erőt meríthetnek a párok – száma egyre több és meghatározóbb lesz, ahhoz legalább 2-3 évre van szükség. Ennyi idő után könnyebben el lehet dönteni, komoly kapcsolatról van szó, ahol mindkét fél elköteleződött egymásnak, vagy sem.
Aki 12 hónap alatt eljut odáig, hogy “lehet, hogy ez már nem szerelem”, az olyan, mint aki repülővel közlekedik. Elég gyorsan eljutott odáig, ahová a legtöbben évek alatt érnek.
A szerelem olyan a párkapcsolatnak, mint szikra az autó beindításához. Nem tart örökké, idővel átalakul szeretetté, mély barátsággá. Ettől még a szenvedélyes pillanatok, a forró ölelkezések és a különleges élmények megmaradnak. A nehézségekről, közös kudarcokról, fájdalmakról nem is beszélve. Ez is, az is lesz egy kapcsolatban.
Egy év kevés ahhoz, hogy a kapcsolatuk átalakuljon mély barátsággá, de az események alapján erről nem is beszélhetünk.
Nem az a gond, ha valaki, történetesen a párja kimondja, “lehet, hogy már nem szerelem”, hanem inkább az a kérdés, mit kezdenek ezzel a megállapítással. A partnere elfogadja, hogy a szikra elmúlt, vagy mindig a szikrát, az abból fellobbanó lángolást, tüzet fogja keresni, és úgy él, mint a méhecske, aki egyik virágról a másikra repül?
Nekem úgy tűnik, hogy a visszatérő szerelem is inkább egyfajta izgalmat, újdonságot jelent a számára. És legyezgeti a hiúságát, na meg a férfiasságát. Ő irányít, önök pedig asszisztálnak hozzá. Mindketten kiszolgáltatott szerepbe kerültek. Függenek a pasi döntésétől, érzelmi kilengéseitől.
Önnek, de különösen a partnerének el kell döntenie, mit vár egy kapcsolattól, kettőjük kapcsolatától.
A férfiak sokszor mondják, hogy már nem szerelmesek.
Ez diplomatikusan azt jelenti: még nem nőttem fel hozzád, a kapcsolatunkhoz, élvezni akarom az életet, felelőtlenül habzsolni akarom az élvezeteket, amiket a lányok által megkaphatok, na meg amúgy sem bírom a kötöttséget, a korlátokat. Hagyj békén, megyek tovább.
“Akik mindig szerelmesek akarnak lenni, azok mindig a kapcsolat elején érzik jól magukat. Ezért rövid időn belül szakítanak, hogy egy újabb partnerrel átéljék a szerelmet, az érzést és azt, hogy megtalálták az igazit. Végül könnyen előfordulhat, hogy a nagy szerelem keresésében egyedül maradnak. Egy kapcsolatban néha fellángolunk, kicsit kiábrándulunk, néha boldogok vagyunk, máskor szenvedünk, sírunk, szomorkodunk.“
Ha komoly kapcsolatra vágyik, érdemes már az elején letisztázni.
Ha abban reménykedik, hogy a választottjára hatással lesz, meg tudja változtatni – sokan reménykednek ebben-, akkor csalódni fog. Amennyiben mégis kitart, annak ellenére, hogy rosszul érzi magát, a partnere nem viszonozza az érzéseit, sőt folyamatosan azt érzi, hogy a viselkedése megalázó, állandóan érzelmi bizonytalanságban tartja, akkor jó úton halad, hogy beleragadjon egy bántalmazó kapcsolatba.
