“Egy váratlan beszélgetés során azt mondta, nagyon szeret, de ez már talán nem szerelem. Nem tudtam hirtelen mit mondani.”
Tisztelt Aranyos Zsolt!
Párkapcsolati problémámban kérném a segítségét. 26 éves vagyok, egy éve
tart a mostani kapcsolatom. Nagy szerelemnek indult, s bár nem élünk
együtt, szinte minden nap együtt vagyunk. Az elején – úgy érzem – ő
többet tett bele a kapcsolatba, talán bennem is volt a hiba, hogy sokáig
ragaszkodtam a korábbi társamhoz. Hiába lett annak már egy évvel
korábban vége, nehezen engedtem el őt és nehezen nyitottam egy új
szerelem felé. Az utóbbi néhány hónapig minden rendben volt a mostani
párommal, egy hullámhosszon vagyunk/voltunk, mégis valami megváltozott.
Egy váratlan beszélgetés során azt mondta, nagyon szeret, de ez már
talán nem szerelem. Nem tudtam hirtelen mit mondani. Egy napig nem
találkoztunk, át kellett gondolnom a dolgokat, hogyan tovább. 26 évesen
nem biztos, hogy erőltetni kell egy ilyen kapcsolatot. Aztán persze
együtt maradtunk, semmi nem változott, szeretetben, szerelemben(?) élünk
azóta is. Részemről legalábbis szerelem, amit most érzek iránta.
A napokban felvetette, hogy megkereste egy korábbi barátnője, hogy
szívesen találkozna vele. Pontosan tudom, mert ezt őszintén elmesélte,
hogy arról a lányról lenne szó, akivel bár az ágyban tökéletesen
passzolt minden, a hétköznapokban mégsem működött a kapcsolat. Egyrészt
örülnöm kellene annak, hogy nem titokban akar vele találkozni,
másrészt érzem, hogy elindult egy folyamat, aminek megjósolhatatlan
lesz a vége. Valahol tudom, hogy szakítópróba ez, ha a dolognak meg
kell történnie, legyen most. Megerősít, vagy éppen lázárja a
kapcsolatot. Mindeközben érzem, hogy veszélyes feszegetni a határokat,
de jobb, ha ez most kiderül, hogyan tovább. Nem akarok
féltékenykedni, de tudom, hogy ha most megcsal, akkor valóban le kell
zárnunk ezt a kapcsolatot. Ön mit tanácsol, engedjem, hogy a sors
eldöntse, vagy harcoljak jobban ezért a szerelemért. Várom megtisztelő
válaszát: Brigi ……
Kedves Brigi!
Amikor egy kapcsolat véget ér, és betoppan egy új „szerelem”, aki okos,
kedves, szép, stb., egyszóval az “Igazi”, nehéz elhinni, hogy egyszer
ez is véget érhet. Egyik kapcsolatból a másikba menekülni nem előnyös.
A legtöbb esetben nem is tart sokáig. Érzelmileg nehéz gyorsan
váltani, még ott tolonganak az emlékek, és elkerülhetetlen, hogy ne
hasonlítsuk össze a régi párunkat az ujjal. Ezt a másik fél is
megérzi. Mire sikerülne beletenni magunkat az új kapcsolatba, addigra
lehet, hogy a párunk érzelmi elhanyagolás vagy türelem, elköteleződés
hiányában rosszul érzi magát. Ilyenkor a hirtelen felbukkanó harmadik
sokkal megértőbbnek, figyelmesebbnek és kívánatosabbnak tűnhet. Ha egy
visszatérő szerelemről van szó, akkor a rossz emlékek elhalványulnak
vagy színesebbé varázsolja az agyunk, csak azért, hogy elhitesse
velünk, nem volt az olyan rossz, vagy ennél még az is jobb volt.
Felmerül a kérdés: mi lenne, ha újra megpróbálnánk, folytatnánk?
Ha a párja valóban szereti , és komoly kapcsolatra vágyik, akkor ezt az
időszakot közösen, együtt élik meg és nem megcsalásban, szakításban
gondolkodva. A férfiak könnyen kísértésbe esnek, ha úgy érzik, hogy
szexuálisan nem kapják meg a kellő mennyiséget. Ha napokig nincs szex,
vagy nem úgy, ahogy elképzelik, akkor kezdik magukat rosszul érezni és
azt hiszik, hogy a párjuk nem szereti, nem kívánja őket. Egy év még
nem hosszú idő. Minden párkapcsolatban vannak hullámvölgyek. Sokan nem
tudják elfogadni az életben adódó nehézségeket és kényszeresen
menekülnek a fájdalmas pillanatok elől, mintha azokat el lehetne
kerülni. Érzelmi hullámvölgyei mindenkinek lehetnek, de ez nem lehet ok a
szakításra, a megcsalásra. Arra viszont jó, hogy kiderüljön,
segítőtársai akarunk lenni egymásnak vagy sem. Érdemes lenne
beszélgetniük arról, hogy miért ragaszkodnak egymáshoz, mi az, ami
összeköti Önöket? A türelmet, tiszteletet, kölcsönös elfogadást mennyire
tartják fontosnak? A saját érzéseit is tisztáznia kellene önmaga
előtt. Egy lehetséges szakítás hatására felértékelődik a másik
személye. Az iránta érzett szerelem is felerősödhet, és az érzései
becsaphatják. Ráadásul a magány, egyedüllét, az újabb párkeresés
nehéznek, félelmetesnek tűnhet. Javaslom, hogy ne a sors útját
fürkéssze, és harcra se készüljön. Helyette üljenek le és őszintén
beszélgessenek, ha szükséges, kérjék külső szakember segítségét.
“Akik mindig szerelmesek akarnak lenni, azok mindig a kapcsolat elején
érzik jól magukat. Ezért rövid időn belül szakítanak, hogy egy újabb
partnerrel átéljék a szerelmet, az érzést és azt, hogy megtalálták az
igazit. Végül könnyen előfordulhat, hogy a nagy szerelem keresésében
egyedül maradnak. Egy kapcsolatban néha fellángolunk, kicsit
kiábrándulunk, néha boldogok vagyunk, máskor szenvedünk, sírunk,
szomorkodunk.”
Megjelent: Lilla magazin (BORS, Dél-Magyarország, Kisalföld)
