Mindenről a tejszínhab tehet

“Én csak a tejszínhabot kérem, a többi a tied!”

40 éve teljesen természetes volt, hogy a szülők, nagyszülők beleszóltak abba, hogy kivel házasodhat a gyerek, az unoka. A lányok ebből a szempontól rosszabb helyzetben voltak, mivel sokszor túl féltették őket. Rájuk jellemzőbb volt, hogy nem mehettek feleségül ahhoz a férfihez (ha szerény anyagi körülmények között élt vagy nem volt egzisztenciája), akibe szerelmesek lettek.

Én is ismerek olyan, ma már nyugdíjas nagymamit és nagypapit, akiknek nagy szerelmüket hajtották el az ősök. Amikor egy nagyobb vitába keverednek, mondják is, “bezzeg, ha az apám és az anyám nem szól bele, boldogabb életem lehetett volna vele!”

Most, hogy ezen már túl vagyunk és szabadon összebútorozhatunk azzal, akivel akarunk, mintha ez sem lenne olyan igazi. Hogy lehet, hogy 40 évvel ezelőtt sok férfit és nőt belerángattak egy általuk nem elfogadhatónak tartott házasságba, mégis kevesebben váltak, miközben ma szabadon választhatunk, de többször válunk?

Több oka is lehet.
Itt van az egyik.
A tejszínhab.
Mert bizony az tehet róla.
Az a finom, ízletes tejszíhab.

Képzeljük el: egymásba zúgnak a fiatalok, őrülten szerelmesek lesznek, a szenvedélyük szinte feléget maguk körül mindent.
Gyorsan meg is állapítják: minden passzol. Hasonlóan gondolkodunk, ő is ugyanazt a filmet szereti, mint én, ő is Madagaszkárra szeretne utazni, ahová mindig is vágytam, 2 gyereket szeretne, egy fiút és egy lányt, szóval, kész főnyeremény. Tortán a tejszínhab.

Pár év, és azt látjuk, a tejszínhab elfogyott, leették. Maradt a piskóta és a töltelék. „Kell a piskótának” – régi mondás, és úgy tűnik, ebben az esetben igaz.

A két szerelmes csak a tejszínhabbal foglalkozott. Mintha örökké tartana. És mivel az első falatok finomnak, ízletesnek bizonyultak, azt hitték, nem jutnak el a piskótáig, a kevésbé kellemes részhez. Meggyőződtek róla, hogy a világon mindenkinek elfogy a tejszínhab a sütijéről, de nekik örökké tart. Aki pedig azt mondja, hogy gyorsan elfogy, az hülye és irigy.

Abban a pillanatban, amikor elkezd látszani a piskóta, elkezdenek reménykedni, hogy mire odaérnek, az is olyan finom lesz, mint a tejszínhab, tehát nem kell parázni.

Mindenhol vannak problémák. Nincs kivétel.
Írhatnám: nem csak tejszínhabból áll az élet.

És most, így tejszínhab nélkül derül fény a valóságra: ez bizony nem olyan finom.

A szex, a szenvedélyes vacsorák, a különleges programok, a szenvedélyes pillanatok finomak, édesek és könnyen fogyaszthatók voltak. A többi viszont, ami maradt, uncsi és túl sok felelősséggel jár – tényleg ezt is le kell nyelni? Tényleg ez is a süti része lenne?
Ez már nem olyan jó, és úgy tűnik, nem akar lecsúszni a torkon.

Ha még az is kiderül, hogy allergiásak vagyunk az összetevőkre, akkor végképp elegünk lesz az egészből.

A tejszínhab sok mindent eltakarhat, ha nem az egészet nézzük, hanem csak felülről, vagy egy bizonyos szögből

Pedig minden olyan jól kezdődött. És most kiderül, hogy mégsem az igazi? Én már örök magányra leszek ítélve? Egyáltalán, létezik az igazi?
Tévedtem?
Becsaptam magam?

Talán régen, úgy negyven évvel ezelőtt senkit nem érdekelt a tejszínhab? Lekotorták és egyből a piskótával kezdték?

Nem tudom. Lehet.
De a lényeg, hogy sem az, sem ez nem volt jobb.

Egyedül tőlünk függ, hogy mit akarunk és mit nem akarunk. Mi döntünk. Te döntesz, kedves Olvasó!

… ahogyan a sütit is jól el lehet készíteni és lehet jól megenni, úgy lehet a párkapcsolatot is „fogyaszthatóvá varázsolni” – egymás számára!